Csillagok között

Páran fogják csak meg a kezedet
Csillagok súgják meg utadat
Hibáidért kérlek ne becsméreld magadat

Bátorság kell ehhez az élethez
A sok útvesztőben eltévedhetsz
Szeretteid mutatják az irányt
Te még mindig érzed a hiányt

Megérzed lassan belül magadat
Melyet oly sokáig megtagadtad
Szétszed lassan az érzés
Milyen is a belső égrengés

Magadnak már nem hazudhatsz
Szívedbe is lassan markoltatsz 
Tudod már nem vagy egyedül
Magaddal te bánsz kegyetlenül

Megnyílik a föld és az ég
Szívedben egy fényláng ég
Felébredsz és már minden más
Tömegből leválik a vitorlás

Teszed egyedül a köröket
Bámulod a szánalmas ökröket
Nem tudsz szeretni addig másokat
Míg nem tanultad meg magadat

Már nem érdekel a szemfényvesztés
Kifacsar teljesen a kényszerítés
Hallgatják sokan éjjeli imádat
Nem ér már kegyetlen bírálat

A sok hamis tan már lepereg
Taszítanak a hipokrit emberek
Mindenki olyan jól tud mindent
Tanácsaik fabatkát sem érnek itt bent 

Mindenkinek megvan az igaza
Saját maga legyen a támasza
Álljon mindenkor ki érte
Ő is annak idején csak ezt kérte 

Szerzel diplomát és javakat
Fájdalmában mindenki jajgat
Tárgyi javak páncélja alatt
Zsongó elmével üresen baktat

Felmerül benned már a vágy
Amire vágysz egy saját család
Az neked a szeretet országa
Fejlődésed nagy záloga

Mindegy az neked miből áll
Barátok, kutyád és pár teli tál
Tudod már te is hova tartozol
Égi üzenet melyet az asztalhoz hozol 

Földön járva, égbolttal ölelve 
Együtt egy asztalt körbe ülve
Mindenki már a kezdésre várva
Terítéstől meg tátva marad a szája

Szeretettől jóllakottan
Ember szíve már nem zabolátlan
Azt megfelelő helyekre adva
Nyitva lesz a Jóisten kapuja 

-Szepesi Gabriella