Szaturnusz visszatérés - lezárás

Vigyázat! Kegyetlenül őszinte tartalom következik! Én szóltam...

Mint már írtam erről a jelenségről a Szaturnusz visszatérés a 28 - 31 életév között lezajló életrendezés és leckék időszaka. Most a saját szemszögemből mutatom be a Szaturnusz iránymutatását és azt, hogy milyen "váratlan" fordulatokat képes okozni, hogy még nagyobbat tudjon ugorni valaki, felülkerekedjen saját magán. Mi több, megtanuljon felelősséget vállalni, hiszen a nyomasztó érzés, amit kelt az emberben, a lélek mély részein az az ő igazi leckéje, a félelmek legyőzése és önmagad meghaladása. 

Én éppen betöltöttem a 28. életévemet, mikor májusban már egy amúgy is mérgező munkakörnyezetben töltöttem a mindennapjaim, hát rendesen meg is küzdöttem néhány engem sározó kollégával. Sokan tudják, hogy engem nem kell félteni, bementem az akkori felettesemhez, akivel amúgy sem kedveltük egymást túlzottan és mondtam, hogy ha egyenesség nincs bennük, akkor nyugodtan tegyék elém a felmondásukat. Másnap egy közös megegyezésről szóló papírt írtam alá olyan megkönnyebbüléssel, melyet még sosem éreztem korábban. Természetesen bennem volt az, hogy most mi lesz, az itthoni körülmények a covid kellős közepén nem kecsegtettek biztos munkahelyekkel. Én ott már éreztem magamban a megrendíthetetlen erőt, a bizalmam az égiek felé töretlen volt, de még földi fejjel kerestem a folytatásra alkalmas helyeket, hiszen a kereset fontos, főleg úgy, hogy felvételiztem egyetemre, önköltséges formában. Gondoltam a gondviselés továbbra is az én oldalamon áll, ez egy terv része. Teljesen kimerültem lelkileg és fizikailag a több hónapja tartó fenyegetettségtől, mely egyértelmű jel volt számomra, hogy nem értékelnek, rám és a gondolkodásra való hajlamomra nincsen szükség. 

Rá egy hónapra már más munkahelyen kezdtem, teljesen a személyiségemtől eltérő helyen. Amíg összeszedtem magam az előző csatából, addig ez a hely védelmet és keresetet nyújtott nekem. Amint éreztem magamban a hívást, hogy hozzám jobban közelálló állást keressek, nem viccelek, 1 hét alatt meg is volt az interjú és kaptam a telefont, hogy a továbbiakban szeretnének velem együtt dolgozni. Nagyon megkönnyebbültem, abban az évben látszódott a sok változás is a szolár képletemben. Meg is kezdtem a munkát, ahol volt ugyan segítségem, de úgy éreztem, hogy fél év alatt én magam tanultam ki a hely sajátosságaival az aktuális pozíciómat. Úgy éreztem nagy felelősség van rajtam, sok esemény az én megfelelő időzítéseimen múlik, nagyon sok szálat mozgattam egyszerre, melyben az tetszett, hogy alig volt kívülről látható.
Tartózkodó voltam a kollégákkal, szerintem felmerült benned is kedves olvasó, hogy a múltam érezhető volt a hozzáállásomban. Rendkívül közvetlen, ám igen tartózkodó is voltam, fontos volt meghúznom azokat a határokat, melyek segítették a gyógyulásom. Ezek a korlátok már a Szaturnusz leckéinek a következményei. Ahogy telt-múlt az idő, pár kollégám is lecserélődött és úgy éreztem már felszabadultabb vagyok, együtt akartam lüktetni a környezetemmel, már nem akartam azt érezni, hogy a hűvösségem miatt kimaradjak a jó dolgokból. Emögött egy nagyfokú érzelmesség húzódik a mai napig, és volt olyan, aki ezt észrevette, vele a mai napig is felszabadult tudok lenni. Egyszerűen éreztem, hogy az egyetem, a munkám, a családom és úgy amblokk az egész teher alatt én is szeretnék újra megpihenni, megtalálni a partnerem. Itt már az önszeretetem megnyilvánult magam felé, utaztam akár egyedül is, jókat ettem, ittam, kirándultam és abszolút úgy érzetem, hogy teljesen egyben vagyok. Voltak olyan barátok ezen időszak alatt, akikkel elváltunk egymástól.

Bennem volt ennek az érzésnek már az érettebb formája, hogy szeretnék felelősségteljes párkapcsolatot, egy új életet nyitni, nyitottak ezáltal felém is és én is sok emberrel találkoztam. Aztán furcsa mód egy érdekes helyzetben találtam magam, nevezzük ismerkedésnek. Nem volt bennem kérdés, fejest ugrottam. Fejest ugrottam úgy, hogy egyszerűen éreztem egy idő után azt, hogy valami nem stimmel. Kötöttem az ebet a karóhoz, én ha döntök valami/valaki mellett, akkor az végleges. Na és itt jött életem legnagyobb tanulsága. Hogy nem mondtam nemet. Éreztem, hogy belül ordít hozzám a lelkem, hogy ez nem jó, nem érzem magam biztonságban, nem vagyok prioritás, csak fejben döntöttem el, hogy ez a valaki jó nekem. A körülmények végett győzködtem magam, azt hittem mindenem megvan, pedig pont apránként vagdostam le magam, mert hittem az ígéreteknek. Elárultam és becsaptam magam azért, hogy magaménak tudjak egy olyan ideát, ami nem létezik. Nem tudtam kibontakozni, szégyent éreztem, ha belenéztem a tükörbe nem volt fény a szememben, azt gondoltam, hogy a tökéletes alakom, a jólöltözöttségem és az igényességem az mind elítélendő és rohadok belülről. Gyűlöltem magam, legszívesebben elbújtam volna a világ elől. Az egészségem is elkezdett romlani, persze nem találtak semmit. Aztán ez az egész természetesen véget ért. 

Nekikezdtem a folyamatnak. A Szaturnusz így nevel, vállald magadért a felelősséget. Nem úgy, hogy minden a másik hibája, te ugyan úgy benne vagy a sztoriban, persze az a tény hogyan bánnak veled, csak 50%-ban a te felelősséged. DE te hogyan bánsz magaddal és mit engedsz meg másoknak az már csak a tiéd. Furcsamód, még aznap azt tudtam mondani Édesanyámnak, hogy megkönnyebbültem. Nagy munka vár rám, de fellélegezhetek. Üres volt a mellkasom. Ott maradtam  és tudtam, hogy csakis magamnak köszönhetem. 
Belecsaptam az életbe, jártam el barátokkal, szerveztem velük programot, feszegettem a határaim, elkezdtem újra edzeni, levágattam a hajam, átfestettem, tehát minden csajos megmozdulás látszott rajtam. Így töltöttem be a 30. születésnapom. Egy apró vallomás: a nekem fontos emberek 95%-a ott tudott lenni a meglepi partymon és én csak néztem, hogy valóban értékes vagyok? Ők mind értem jöttek el? Szoktak ilyenkor beszédet mondani, nekem hang nem jött ki a torkomon, mindenkit végigöleltem, így a bevonulásom tartott vagy fél órát :) 

Annyiszor játsza ilyenkor le az ember a fejében a szituációkat, hogy mit rontott el... és én is ebbe a csapdába estem. Megkérdőjeleztem magam újra meg újra, míg megtaláltam megint a választ: mindent úgy tettem, ahogy jónak ítéltem. Sokáig merült fel bennem kérdés, de igazából az utolsó megmozdulásom után mindenre megkaptam a választ. A Szaturnusz megköveteli, hogy magad légy az első, gyógyulj és vállald mindenkor a felelősséget. 

Most, hogy betöltöttem a 31-et elmondhatom, hogy szeretem az életem, szeretem a családom és a barátaim, folyamatosan kívánok megbékélni a múltammal. Most egy legjobb verzióm épül, tele eredményekkel, előléptetéssel, hamarosan egy diplomával és olyan újonnan keletkező határokkal, melyek szeretettel védenek engem. Szeretem az életet, újra szeretek jönni-menni és elfogadom már azt, hogy én is tanulok, mely vonat nem áll meg. Mostmár egy nagy levegővétellel nagyon hálás vagyok az elmúlt időszaknak, mert tudom én mindig ott leszek saját magamnak. Ember vagyok.

Ámen.